Ezért fontos, hogy a szülők vagy gyermekekkel foglalkozó emberek tisztában legyenek alapvető dolgokkal, amelyek a kicsikben kialakulnak.
Egy csecsemő, a születést követően, a létfeltételeket tekintve koraszülött, hiszen önmagát nem tudja ellátni, nem tud önállóan táplálkozni, helyet változtatni, nincsenek olyan reflexei, amelyek életveszélyben megvédenék őt, tehát léte az édesanyjától függ. Ez a ráutaltság fogja a későbbiek során kialakítani a csecsemő és anyja, vagy gondozója között az érzelmi kötődést.
Ezt a kapcsolatot ösztönhelyzetnek nevezik a szakirodalmak, az édesanyát az utód gondozásának ösztöne, a kicsit pedig a megkapaszkodás ösztöne készteti.
Ebben az ösztönben a kéz, mint szerv fontos szerepet játszik és a cselekvést tekintve ezt nevezzük fogóreflexnek. Ennek evolúciós magyarázata is van. Gondoljunk például egy majom gyerekre, aki élete első szakaszaiban anyjába csimpaszkodva tölti a mindennapjait. Az ősembernél is így volt ez, amikor még a fán élt. A csecsemőjét csak akkor tudta vinni mászás közben, hogyha az kapaszkodott belé.
Ennek ma már nincs létfenntartó szerepe, de az első néhány hónapban még működik.
Nagy fontossággal bír az anya- gyermek kapcsolatának a milyensége. Kutatások bizonyítják, hogy az antiszociális serdülők és bűnözők közül, sokan anya nélkül nevelkedtek. Erre sokan láthatnak példát a mindennapokban.
Fontos, hogy a kezdeti években minél több időt töltsön a szülő a kicsivel, mert a gyermek fejlődéséhez és biztonságérzetéhez ez a kapcsolat elengedhetetlen. Manapság mindkét szülő dolgozik a családban, ezért azokat a perceket, amíg az anya otthon van kisbabájával, maximálisan ki kell használni, valamint a későbbiekben, amikor már óvodába jár a gyermek akkor is fontos, hogy törekedjen a szülő arra, hogy sok-sok időt töltsön kicsinyével. Ilyenek lehetnek például a közös séták, kirándulások, mesélések és a játékok.
Szilágyi Alexandra
