Mi jellemzi az alapanyagot?

A speciális tisztítás, mint elvárás, nem alaptalan. Az öltöny nadrág, és úgy általában a szekció tagjai gyapjúból készülnek, immár évszázadok óta. Mivel nagyon rugalmas, kiváló hőtartási adottságokkal rendelkezik, valamint páraáteresztő tulajdonsága sem hétköznapi, így méltán maradt a legkedveltebb anyagok egyike. De a pamut, illetve a kasmír is ide sorolható, pláne, hogy utóbbit csak magában sohasem alkalmazzák, hanem a többiekkel keverve.

Persze csak erről a témáról oldalakon át mesélhetnénk, de most legyen ennyi elég. A felsorolásból is kiderül, hogy specifikus anyagokról beszélünk, amiknek fajtánként eltérő lehet az érzékenysége, finomsága, törékenysége. Az úgynevezett magas mikronszámú alternatívák lágyak, egyúttal finomabbak, törékenyebbek, azaz az esetükben ritkán javasolt a vegyszeres tisztítás. Konkrétan a legjobb a mosást teljesen elkerülni, és a száraztisztításra alapozni.

Nincs más megoldás, csak a tisztító?

Azért ennyire nem fekete-fehér a helyzet. Igen, vannak szituációk, amikor a szennyeződés mértéke, fajtája megköveteli a szakértelmet, s ilyenkor az otthoni praktikák közel sem elegendőek. Viszont többnyire egyetlen ruhakefével, illetve folttisztítóval egészen szép eredmények érhetőek el.

Ha az öltöny illata nem a legjobb, ami előfordulhat túl gyakori, vagy történetesen túlságosan ritka hordásnál, akkor a szellőztetés bármennyire régimódi ötletnek tűnik, annál hatásosabb, ráadásul nem kell hozzá semmi különleges, pusztán a friss levegő.

Ha végül mégis elkerülhetetlen a tisztító felkeresése, akkor íme, egy kis útmutatás a gyakoriságra vonatkozóan. Ha az öltöny ritkán látott vendég, akkor évente egy-két alkalom bőven elegendő a kitisztíttatására, viszont ha mindennapos ruhadarab, akkor három havonta is érdemes élni a tisztító biztosította előnyökkel. Meg persze akkor, ha valamilyen orvosolhatatlan foltbaleset történik.