Az „anyai ösztön” elv három évtizeddel ezelőtt nyert bizonyosságot három kísérletnek köszönhetően, amelyek azt mutatták, hogy a nők közel kétszer olyan pontosan képesek azonosítani csecsemőjük sírását, mint a férfiak. A legújabb kutatásból azonban az derül ki, hogy a férfiak és a nők egyformán jók ebben, és a pontosság csupán attól függ, mennyi időt tölt a szülő gyermekével.

A Saint-Etienne Egyetem kutatói Nicolas Mathevon vezetésével huszonkilenc 58 és 153 napos életkor közötti csecsemő sírását rögzítették fürdetés közben. 15 baba Franciaországból, 14 pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságból származott, hogy ezzel is vizsgálják, vajon az európai illetve afrikai helyi kultúra és családi szokások befolyásolják-e az eredményeket.

Az összes édesanya, és az édesapák fele legalább négy órát töltött gyermekével naponta, a többi apa napi négy óránál kevesebbet. A kutatók arra kérték a szülőket, hogy hallgassák meg öt csecsemő három különböző sírását, akik közül az egyik baba a sajátjuk volt.

Az eredmények alapján a szülők átlagosan 90 százalékos pontossággal ismerték fel saját gyermekük sírását. Az anyák 98 százalékos pontosságot mutattak, azok az apák pedig, akik napi négy óránál többet töltöttek gyermekükkel, 90 százalékos pontossággal ismerték fel gyermekük sírását. A gyermekükkel napi négy óránál kevesebb időt töltő apák csupán 75 százalékos pontosságot értek el.

A Nature Communications szaklapban publikált tanulmány szerint az „anyai ösztön” hipotézis hibás, mivel az 1970-es és 80-as években végzett kísérletek nem vették figyelembe, mennyi időt töltöttek együtt az apák gyermekükkel. A kutatók szerint a férfiak és a nők biológiai értelemben véve „kooperatív nevelők”, és az anyák és az apák egyforma pontossággal képesek felismerni saját gyermekük sírását. E képességet kizárólag az befolyásolja, mennyi időt tölt a szülő a gyermekével.