Ehhez a nyugodt, szeretetteljes családi légkör elengedhetetlen.

Ugyanakkor a család jelenti az első ’közeget’, ahol a gyermek kapcsolatba lép másokkal, itt tanulja meg, hogyan alkalmazkodjon környezetéhez. Megtanulja a család értékrendszerét, a szokásokat. Itt rögzülnek benne nem csupán az otthoni, hanem a társadalmi értékek és elvárások alapjai is. Itt alakul ki éntudata is, azaz hogy magát mindenki mástól független, elkülönült lényként észleli, és ez az alapja annak, hogy később saját családot alapítson.

Elsajátítja, hogyan kell viselkedni különböző alkalmakkor, a családi asztalnál és vendégségben, a közértben, az orvosi rendelőben, múzeumban. Megtanulja azt is, hogy mikor kell másnak segítséget nyújtani, és hogyan védje meg magát bizonyos helyzetekben.

Mindebben a családtagok jelentik a gyermekek számára az első modellt. Utánozza szüleit, nagyszüleit, testvéreit. Eközben nagy hatással van a gyermekre, hogy milyenek a családtagok közötti kapcsolatok. Ha a szülők között feszült a viszony, az a gyermekre is hatással van, ideges lesz, és kapkodó. Amennyiben egy gyermeknek testvére van, és a szülők nem egyformán kezelik őket, akkor a gyerekek rivalizálni fognak egymással, ami viszont később a közösségbe való beilleszkedési problémákat okozhat, sőt, előfordulhat, hogy emiatt a testvérek felnőtt korukban sem tudnak együttműködni, illetve nem fogják egymást segíteni.

Ne feledjük, hogy egészen az iskoláskorig, a gyerekeknek az ismeretek fő forrása a játék, számukra ez nem csak örömöt jelent, hanem tanulási terepet is. A játék keretein belül valósul meg a családtagok utánzása, sőt a velük való azonosulás is. A családban látott dolgokat eljátsszák, a lányok azt, hogy anyukák, a fiúk, hogy apukák. Megtanulják azokat a tevékenységeket, amelyekkel otthon találkoznak, például a főzést, takarítást, barkácsolást.

Jó, ha a szülők gyakran együtt játsszák el a gyerekkel ezeket a tevékenységeket, melynek során a gyermek számos élményt és tapasztalatot szerez. De mindig hagyjuk, hogy a gyermek saját maga kísérletezzen, ne csináljunk meg mindent helyette, mert ha ezt megszokja, később bizonytalanná válik az önálló munkavégzésben, és önbizalma is kevesebb lesz, mint önállóságra nevelt társainak.

Általában szeretik, ha otthon bevonjuk őket a házimunkába, szívesen segítenek. De arra figyeljük, hogy ne kérjünk tőle olyan dolgot, ami meghaladja erejét vagy képességeit, mert bátortalanná válhat.

A család nem kevésbé fontos feladata a beszéd megtanítása. Mire a gyermek belép az iskolába, már használnia kell az anyanyelvét. Ennek fejlesztésében természetesen az óvodának is szerepe van. A család a saját értékrendszerét a beszéden keresztül közvetíti a gyermek felé. A gyermek a beszéd segítségével lép kapcsolatba másokkal, ugyanakkor az információk is ezen a csatornán át áramlanak felé. Mesékkel, mondókákkal, szójátékokkal terelgethetjük a helyes beszédre.

A családban kell a gyermeknek elsajátítani azt a képességet, hogy tudjon másokkal kapcsolatot teremteni. Meg kell szoknia, hogy feladatokat kap. El kell viselnie a kudarcokat, a játék során megtanulja, hogy néha veszít is az ember. Ne az óvodában vagy iskolában érje először kudarcélmény, ahol már nehezebben tudná feldolgozni. Legyen önuralma elviselni, tudjon örülni mások sikereinek is, legyen képes legyőzni a nehézségeket.

A család kis kedvenceinek is nagy szerepe van a gyermek tanulási folyamatában. A szülőktől tanulja meg, hogyan kell helyesen bánni az állatokkal, a felnőttek szolgáltatják számára a mintát, hogyan viszonyul az állatokhoz. Mialatt nap mint nap ellátja, eteti-itatja, sétáltatja, fésüli szeretett kedvencét, kialakul benne a gondoskodásra való hajlam és a felelősségvállalás.

A család, ezen belül is elsősorban a szülők jelentik a gyerekek számára a példát mindenben. Jó vagy rossz magatartásformáikat otthonról hozzák. A család az első és legmeghatározóbb közeg a gyermek számára, rendkívül erős érzelmi köteléket jelent, ezért minden, amit itt él át, annak hatása egy életre szól.

Ezért van óriási szerepe a családnak abban, hogy a gyermekből egészséges személyiségű, érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtt váljék, aki hasznos tagja lehet a társadalomnak.

Jáksó Nóra