újraélik és feldolgozzák a mindennapok frusztrációs történéseit.

Az a legszebb a játékban, hogy bármi azzá válhat. A játék során szimbolizálnak a gyermekek, egy doboz csodás palotává válhat például. Funkcióörömből fakadó játékokból, feszültségcsökkentő, majd szerepjátékok, végül gondolkodásfejlesztő szabályjátékok válnak.

A játékban és a mesék során a kettős tudat segíti a gyermekeket abban, hogy elrugaszkodjanak a valóságtól, de megtartsák kapcsolatukat a külvilággal.

Szeretik azokat a meséket, amelyek róluk, vagy számukra fontos dolgokról szólnak. Mind a játékban, mind a mesékben ki tudják vetíteni saját érthetetlen érzéseiket.

Fontosak azok a mesék, amelyek alapvető létkérdésekkel szembesítenek. Például az „és boldogan éltek, amíg meg nem haltak” fordulat segít annak elfogadásában, hogy a szülők is meghalhatnak.

Éppen ezért nem jó az, amikor a felnőttek kihagynak részeket egy meséből, azzal indokolva, például, hogy a vadász nem büntette meg a farkast, mert az kegyetlenség.

Indokolt esetben kihagyhatóak részek, de körültekintően kell ezeket megválasztani és arra is gondolni kell, hogy nem megfelelő ugyanaz a mese, egy 6 és egy 3 éves gyermeknek. Terjedelem és tartalom szempontjából sem mellékes, hogy milyen mesét választunk egy kiscsoportos vagy egy nagycsoportos gyermeknek.

Fontos alkotóelemei a mesének a csodás elemek, amelyek segítenek kiragadni őket a valóságból és ugyanúgy visszavezetni is őket oda. Például „Egyszer volt hol nem volt”, „Itt a vége fuss el véle”.

Mindezek segítik a személyiségfejlődésben őket, növelik az önismeretüket, szórakoztatnak, és irodalmi értékkel is bírnak.

Ezekben a folyamatokban a felnőtteknek kell segíteni, lehetőségeket biztosítani. Amikor egy kisgyerek játszani hívja szüleit akkor nem jó megoldás, az, ha a vele való játék helyett leültetik a televízió elé, hiszen ott olyan impulzusok érik őket, amelyeket még nem biztos, hogy fel tudnak egyedül dolgozni és ez feszültséget, félelmet kelthet bennük.

Sok szülő a fáradtságra hivatkozva magyarázná ezt, ami a mai rohanó világban nem egyedi eset, de mindezek ellenére, mindezekkel együtt kell a gyermekekkel foglalkozni, mert belőlük válik a jövő generációja. Továbbá nem mellékes az, hogy a velük eltöltött idő, üdítő, lelket simogató dolgokat tartogathat. Együtt, felhőtlenül kacagni, helyettesíthetetlen élmény és ez a gyermekek részéről is így van.

A közös mesélések, nagyon élvezetesek számukra és segítik megismertetni és megszerettetni őket a könyvekkel, ez lehetőség arra, hogy irodalmat szerető és értékelő felnőttek váljanak belőlük.

Csupán néhány szegmensből is érezhető, hogy nem kis feladat egy gyermeket nevelni, a megfelelő szakirodalmakban való elmélyülés segítségére lehet minden szülőnek.

Szilágyi Alexandra