A brit Warwicki Egyetem munkatársa, Dr. Alica Melis kutatásában arról ad számot, hogy fontos, hogy gyerekkorban megtanuljuk, hogyan oszthatjuk meg a játékokat társainkkal, és hogyan kell várnunk a sorunkra, hiszen egész életünkben lesz egy sor olyan feladat, amit másokkal felváltva végzünk.

Ez azonban egy olyan gyakorlat, ami komoly kollaborációt igényel: mentális munka van mögötte, amelynek során a gyereknek meg kell értenie, hogy nem feltétlenül minden kör kedvező számára, hosszútávon viszont ő is nyer, ha az adott feladatot felváltva végzi a társával, társaival.

A szakember és kollégái azt vizsgálták, hogy mi az a kor, amikor a gyerek megérti ezt a koncepciót. Ennek érdekében 96 három és félév és öt év közötti gyereket, illetve 12 csimpánzt vizsgáltak meg. A kísérlet során a gyerekeknek és a csimpánzoknak egyedül, illetve párban, egymással felváltva is kellett feladatokat végezniük.

Kiderült, hogy az ötéves gyerekek 99,5 százalékban sikeresen végezték felváltva a feladatokat, míg a 3 és fél éveseknél ez az arány csak 62,3 százalékos volt. A csimpánzok 3 és fél évesen hasonlóképp teljesítettek, mint a gyerekek, ötéves korukra sem voltak azonban következetesek, úgy tűnik, nem fejlődött ki náluk megfelelően, hogyan kell felváltva feladatokat végezniük.