A kóladió egy trópusi növény, amely Afrikában őshonos. Innen került át a XVI században Dél-kelet Ázsiába, és közép Amerikába is.

Maga a növény a trópusi őserdők árnyékos mélyén akár 15 méter magasra is megnőhetnek. A növény különlegessége hogy nem más-más időben hoz új hajtásokat és utána terem, hanem az egész fa egyszerre hajt és a fa többi része ilyenkor nyugalmi állapotban van.

A hajtásnövekedés áprilisban legerősebb, ilyenkor egyszerre akár 8 10 új levélpár is nőhet. A virágzás július augusztusban zajlik, és több hónapig is eltart. A virágok kisméretűek, fehér vagy piros színben pompáznak.

November-decemberben érnek be a termések, ekkor gyűjtik be őket. A kóladió csemeték csak 6 éves korukban kezdenek el virágozni és teremni, a legtöbb termést a 10-15 élves fák adják. Egy kifejlett fa akár 300 termést is hozhat, és akár 1000 kóladiót is nevelhet.

A termésfalak nem ehetők, színűk hamvas fehéres zöld. A mag kb. 5 centiméteres piros vagy rózsaszínű és vékony fehér héj borítja. A ropogós gesztenyeszerű magot a héj eltávolítása után frissen fogyasztják a bennszülöttek, ilyenkor a mag barna színűre festi a szájukat. a mag íze eleinte igen keserű, de a sok rágás hatására édessé válik, mert a benne levő keményítő cukorrá válik.

Hatása jórészt magas koffeintartalmával magyarázható, amely serkenti a központi idegrendszer működését, elősegíti az éberséget és a szellemi élénkséget. Enyhe vérnyomásemelő, koszorúér-tágító hatású, növeli a szívfrekvenciát és a légzésszámot. Gyenge vízhajtó, és segíti a zsírok lebontását. A hozzászokás miatt fokozatosan emelni kell az adagot, ha továbbra is azonos hatást kíván elérni. Álmatlanságot okoz. A kóladió magjának élettani hatása ugyanakkor nem egyszerűsíthető le a koffeinre, amelynek hatását a tanninok nagyban befolyásolják. A magok igen sokáig tárolhatók, világszerte használják üdítők gyártásánál ilyen pl. a közismert coca Cola is.