Szívinfarktus esetén különösen fontos, hogy a páciens mielőbb orvosi ellátásban részesüljön. Ha 90 percen belül erre nem kerül sor, a páciens 42 százalékkal nagyobb eséllyel hal bele az esetbe.Jelenleg az amerikai egészségügyi rendszer igen jól áll e téren: átlagosan egy órán belül megnyitják az eltömődött artériákat: a páciensek több mint 93 százaléka az ügyeletre való érkezés után 90 perccel már a műtőasztalon fekszik.
„Óriásit fejlődtek a kórházak az elmúlt évtizedben, amikor még csupán a páciensek alig fele részesült megfelelő kezelésben 90 percen belül” – fogalmaz Dr. Fred Masoudi, a University of Colorado munkatársa.
A kutatás az amerikai kórházak 85 százalékát veszi alapul, ahol angioplasztikát hajtanak végre. Ha minderre 90 percen belül nem kerül sor, 42 százalékkal nő a halálozási arány, vagyis a gyorsaság szívinfarktus esetén elengedhetetlenül fontos. Természetesen ahhoz, hogy az orvosok a megfelelő beavatkozást elvégezhessék, a páciensnek is időben fel kell ismernie a szívinfarktus tüneteit, hogy segítséget kérhessen.
A szívben a koszorúerek apró ágai képesek biztosítani a szív ellátását, ezáltal járulva hozzá a regeneráció folyamatához – olvasható a European Heart Journal hasábjain.
A szívinfarktus oka a szívizmot ellátó koszorúerek elzáródása. Azonban egyesekben léteznek apró erek (orvosi szóval: kollaterálisok), melyek kikerülik az elzáródott artériát, és képesek biztosítani az érintett terület vérellátását. Dr. Pascal Meier (Londoni Szívkórház) és munkatársainak vizsgálatai szerint azok esetén, akiknél ilyen típusú erek jelen vannak, mintegy 36 százalékkal alacsonyabb annak valószínűsége, hogy szívbetegségben fognak meghalni.
A szív érellátása egyéni változatosságot mutat. Az új vizsgálat mintegy 12 korábbi tanulmány eredményeit elemezte ki, melyek összesen 6529 résztvevőre terjedtek ki. A természetes by-passként (áthidalóként) működő erek megléte mind a gyógyszeresen kezelt, mind a koszorúér-beavatkozáson átesett betegek esetén javította a túlélést. Amennyiben az ilyen erek keletkezését befolyásolni lehetne, javítani lehetne a szívbetegek várható kimenetét.
Mindazonáltal alapvető lenne annak megértése, hogy egyesekben miért működik jobban a járulékos érhálózat, másokban miért nem, valamint az is, hogy a rendszeres testmozgás befolyásolja-e a szerveződést. Jelenleg a kutatók őssejtek segítségével próbálnak az élő szervezetben ereket előállítani, melyek javíthatják a keringést – nem csupán szívben, hanem a cukorbetegségben nagy problémát jelentő alsó végtagban is.
