Gyakran nevezik az orvostudomány „mostoha gyermekének” a homeopátiát. Már a fogalmat magát is némi misztikum lengi körül, hiszen azokon kívül, akik világszerte rendszeresen élnek a homeopátia nyújtotta lehetőséggel, a többség számára elég komoly homály fedi ennek az orvoslási módnak a lényegét. Az alábbiakban szeretnénk „legalább egy csepp” tiszta vizet önteni a pohárba a homeopátia jelentésével, lényegével és alkalmazásának módjával kapcsolatban.
Honnan ered a homeopátia?
Bár a homeopátia szülőatyjának a szakirodalom egyöntetűen Samuel Hahnemann (1755-1843) német orvost tekinti, aki valójában kidolgozta az alapvető törvényeit e gyógymódnak, azért nem árt megemlíteni, hogy az orvostudomány egyik legnagyobb ókori görög képviselője, Hippokratész már közel 2500 éve megállapította, hogy ugyanazok a dolgok, amelyek a betegségeket kiváltják, az esetek többségében meg is gyógyítják azokat. Bár az elmélet tehát már létezett, a gyakorlatban mégiscsak a német professzor vezette be a „hasonlóság elvén” működő alternatív gyógymódot. A „hasonlósági elv” alatt azt értjük, hogy az embernek bármilyen jellegű problémája is legyen, érthetünk ezalatt akár szellemi, akar pszichés, vagy testi, szervrendszeri problémát, ezekre a bajokra olyan gyógyszereket kell választani (lehetőség szerint), amelyek ezeket a problémákat kiváltják. A „hagyományos” orvoslásban erre nagyon jó példaként szolgál például a digitálisz, amelyet a rendszertelen szívműködésre szoktak ajánlani. Nagy dózisban ez a szer kiváltja, míg kis adagban gyógyítja ezt a problémát. De ugyanígy említhetnénk például a sokak által évről-évre elszenvedett allergiás megbetegedéseket is, amelyeket gyakran például pollenek alacsony dózisú szervezetbe történő bevitelével gyógyítanak. Ezekkel a példákkal csak azt kívántuk illusztrálni, hogy a hasonlósági elv alapján működő homeopátiás gyógymód közel sem „ördögtől való”, még ha nem is így hívják, a konvencionális gyógyászatban is bizony jelen van.
A WHO a homeopátiát a tradicionális és komplementer tudományok közé sorolja. Ebbe a „társaságba” tartozik még például a biorezonancia, a kínai orvoslás és az akupunktúra is, hogy néhányat említsünk csupán. Nem rossz „társaság”, az biztos, és ha abból indulunk ki, hány embernek segítettek már a problémáik megoldásában ezek a tudományok, akkor a homeopátiában is „hihetünk”. Magyarországon egyébiránt 1991-ig tiltólistán szerepelt a homeopátia, ezt követően pedig a rendeléseket kizárólag magánorvosi, illetve természetgyógyászati keretek között érhetik el az alternatív módon gyógyulni vágyók.
Melyek a homeopátia előnyei?
Talán a legfontosabb előnye a hagyományosan fejlesztett gyógyszerekkel szemben, hogy gyártásuk során egészen minimális „ökolábnyomot” hagynak maguk után, maximálisan kímélve ezáltal a természetet. Mivel a homeopátiás szerek gyártási eljárásaiból a klinikai tesztek kimaradnak, részben ezért, részben pedig az alapanyagok minimális költségei miatt lényegesen jobb áron érhetőek el, mint konvencionális „társaik”. Ami miatt a gyengélkedőknek is abszolút pozitív lehet, hogy a homeopátiás szerek szedéséhez nincs szükség speciális orvosi diagnózisra, így a betegségek korai, szinte még kialakulásuk előtti fázisában (amikor még csak úgy érezzük, hogy baj lehet) is bátran szedhetjük. Mivel pedig gyártásuk során tisztán természetes anyagokat használnak csak fel, ezért mellékhatással gyakorlatilag nem kell számolnunk. Kivételt képeznek ez alól azok a homeopátiás szerek, amelyeket erős hatású szerek hígításának alkalmazásával állítanak elő. Az ilyen esetekben találkozhatunk minimális mellékhatásokkal, ezek azonban a kockázatokat tekintve valóban elenyészőnek mondhatók.
Milyen betegségekre alkalmazhatóak a homeopátiás szerek?
A természetgyógyászok, vagy a homeopátiás orvosok természetesen egyénre szabottan, a panaszos pontos kórképe alapján ajánlják a megfelelő homeopátiás szereket. Ma már több mint 4000 féle ilyen szer áll a rendelkezésünkre a testi, a lelki, vagy éppen a szellemi felépülésünk védelmében, gyógyításában. Hatékonyan alkalmazhatjuk a homeopátiát egészen konkrétan például a húgyúti és légúti fertőzéseknél, a fejfájásra, a különböző hormonális panaszokra és az allergiára. Az akut és krónikus betegségeknél a hagyományos „eljárások”, kezelések kiegészítéseképpen is javasolt ezeknek a használata. Különösen igaz ez például az emésztési rendellenességek, az alvászavarok, vagy éppen a különféle viselkedészavarokra.
Rossz hír sajnos, hogy a társadalombiztosítás jelenleg nem támogatja a homeopátiás gyógyszereket, jó hír viszont, hogy több egészségpénztár is pozitívan áll ehhez a kérdéskörhöz és megtéríti ezeknek a szereknek, illetve az orvosi viziteknek az árát egyaránt.
(X)
