De mi az, amitől a futás mégis ennyire népszerűvé vált az utóbbi években? Míg diákként a többség utálkozva rótta az iskolaköröket, addig felnőttként ugyanazokat a köröket rójuk, csak már nem az iskola körül, hanem a sportpályán, az erdőben vagy akár otthon a futópadon, ráadásul kicsit sem utálkozva. Mégis mire tanít minket a futás, amiért hirtelen elkezdtük megszeretni?

A futás, mint terápia

Nem is gondolnánk, de a futás akár segítő szerepet is betölthet. Egyre több aktív, hobbi futó vallja, hogy a futás felér számára egy önismereti kurzussal, de legalábbis erősíti az önbizalmát.

Új célok és motiváció

Szinte mindenkinek akadnak problémák a munkahelyén vagy otthon. Sokan kénytelenek tartósan demotiváló, negatív környezetben tartózkodni, ami egyáltalán nem segít az egészséges önbizalom megőrzésében. Sőt, épp ellenkezőleg, rohamosan nyomja össze azt, ezáltal pedig egyre rossz kedvűbbek leszünk, ami előbb-utóbb negatívan hat a teljesítményünkre is. Fontos, hogy a munkán kívül is legyenek olyan elfoglaltságaink, amelyekből fel tudunk töltődni. Előszeretettel használjuk mostanában a feltöltődés, énidő, töltekezés szavakat. De ha kicsit utána gondolunk, igenis szükség van arra, hogy egy más életterületen is elismerést szerezzünk, akár csak a saját magunk örömére, nem kell, hogy olimpiai aranyérem társuljon hozzá. Azáltal, hogy nem zárunk be és fókuszálunk kizárólag egy szűk csoportra, akikkel érintkezünk vagy akiktől a visszajelzéseket rendszeresen kapjuk, sokkal pozitívabb önképpel rendelkezhetünk és önbizalmunkat is erősíthetjük.

Nem véletlenül ajánlják a terápiás szakemberek a mozgást, és különösen a futást depresszióval és szorongással küszködők számára, de akár a levertségre is. A testmozgás, főleg, ha szabadban végezzük, támogatja a szorongásűző folyamatokat, a napsütés pedig olyan biokémiai hatásokat indít el bennünk, amelyek szintén segítik a jobb általános közérzet elérését. Sőt, azok, akik rendszeresen futnak kifejezetten feldobott, felemelő érzésről számolnak be. Ráadásul a ciklikusan végzett mozgás hatására, mint például a futás, biciklizés vagy az elliptikus tréneren való munka, olyan feszültségoldás indul el a testben, amely nagyban segíti a hatékony stresszoldást.

Elismerés

Azzal, hogy konkrét célokat tűzünk ki magunk elé a futás során, amikor teljesítjük azokat, az hihetetlen büszkeséggel tölt el bennünket. Az elismerés hiányával sajnos sokan küzdenek. Persze mindenki számára mást jelent a siker és az elismerés, de éppen ezért akkor öröm, amikor a saját magunk által felállított célokat kipipálhatjuk. Ráadásul, mivel a célok is konkrétak, például táv vagy idő, így maga a teljesítmény is objektíven, egyértelműen értékelhető. Azt pedig nagyon szeretjük, hiszen egy percig sem bizonytalanodhatunk el a visszajelzés valóságtartalmában.

A futás pedig nem feltétlenül magányos tevékenység. Nagyon sok futócsapathoz, közösséghez lehet csatlakozni. A csapat és versenyszellem pedig további motivációt adhat a célok eléréshez. A futótársak pedig aktívan támogatják egymást, elismerik a másik teljesítményét. Sokszor futnak össze, szó szerint, akár versenyeken is. Sőt, az ilyen közösségekben rengeteg tartós barátság is kialakulhat.

Megküzdési stratégia

A sportban kitűzött célok jól definiálhatók. Amikor pedig elérjük azokat, megmarad az az érzés, hogy megcsináltuk. Amit egyszer már elértünk, ahhoz bármikor vissza tudunk később nyúlni, ha elbizonytalanodnánk, vagy épp úgy éreznénk semmit sem értünk még el az életben. A megküzdési stratégia szempontjából is fontos a célok elérése. Sok a bizonytalanság körülöttünk manapság. Vannak, akik kifejezetten élvezik és kreatív, problémamegoldó üzemmódra kapcsolnak. Másokban viszont eszméletlen stresszt okoz az, hogy folyamatosan új helyzetekkel találják szemben magukat. Az, hogy van mire visszaemlékeznünk - például a futásban elért teljesítményünkre, céljainkra – nagyban segítheti a pozitívabb hozzáállást és fejlesztheti az új dolgokkal kapcsolatos megküzdési képességünket is.

Tisztább gondolatok, élesebb logika

Legyél jelen! Tudatos jelenlét - hallhatjuk sokszor ezeket a kifejezéseket mostanában. Az egy dologra koncentrálás, a jelen megélése segít kizökkeni a rohanó, zajos hétköznapokból. Pontosan ez történik futás közben is. Nem is lehetnénk jobban a testünkben, mint futás közben. Mivel magára a mozgásra koncentrálunk, ezáltal könnyebb a jelenre figyelnünk és egyszerűbb elterelnünk a gondolatainkat a múlton való rágódásról vagy a jövőtől való félelmeinkről. Az eredmény pedig, hogy a futás során szó szerint elszáll az agyi köd, kitisztulnak a gondolataink. Sőt, van akinek futás közben érkeznek a legjobb ötletei, pont amiatt, hogy a jelenre koncentrál és kizárja az egyéb zavaró tényezőket.

A futás tehát kis lépésekben, de végül is terápia. Megtanítja, hogy elhiggyük képesek vagyunk elérni a céljainkat. Nem csak a futás, hanem minden sport egyfajta tanulási folyamat is. Állandó visszajelzést kapunk, hogy jól csináljuk-e, hiszen testünk azonnal reagál az őt ért ingerekre.

(X)