Míg az almaecet segíti a szervezet méregtelenítését, addig a méz, mint antibiotikum szolgál szervezetünk számára, így misem egyszerűbb, mint összekeverni a kettőt.

A méz antibakteriális hatása már régóta ismert, nemhiába hogy Nagymamáink régen a megfázásra mézes teát fogyasztottak. A virágnektár összes alkotóeleme megtalálható a mézben, többek között C, B vitamin, citrom és hangyasav, kálium, réz, mangán, foszfor. A méz erős csíraölő hatása elsősorban a magas kálium tartalmának köszönhető, mivel a kálium dehidratáló hatású, így szabályosan kiszárítja a baktériumokat.

A régi népi gyógyászat szerint a megfázás, vagy torokgyulladás esetén langyos mézes tejet kell inni, de Kínában pl. a szorulás ellen ajánlják a mézet. Indiában a mézet koncentrációs problémára és emlékezet kihagyásra ajánlják, itthon leginkább a megfázás egyik fő ellenszere.

Az almaecet nem bizonyos betegségeket gyógyít, hanem az egész szerevetünkre van jótékony hatással. Gyorsítja az emésztésünket, csökkenti a káros anyagokat a belekben, tehát tisztíja és erősíti testünket. De az almaecet a megfázásra, a torokgyulladásra, a köhögésre is hatásos, főleg ha ezt megtetézzük egy kanál jó minőségű mézzel is.

Az alaprecept: két teáskanálnyi almaecetet, keverjünk el egy pohár vízben, majd adjunk hozzá egy két kanál mézet és lassú kis kortyokban fogyasszuk el. Az almaecetes mézes keveréket ihatjuk reggel, délben, és este kúraszerűen akár hat, nyolc héten át.

Ha valaki nem bírja éhgyomorra az almaecetes vizet, az igya meg étkezés után, és ha túl savanyúnak találjuk az ízét, a méz finomabbá varázsolja az almaecetet.

Az almaecetből érdemes a bio változatot megvásárolni, mert ez sokkal enyhébb, és a mézből is lehetőleg csak olyat vegyünk, meg amelyről tudjuk, hogy valódi minőségi mézet tartalmaz.