Kevés idillikusabb képet tudok elképzelni egy holland tulipánültetvénynél, mely egybefüggő lepelként borítja be a horizontot, mégis oly módon ejti rabul a szemlélőt, hogy az órákra bele tudjon veszni a látványba.

E gyönyörű virág itthon is azt jelzi, hogy itt a tavasz, s Hollandia a példa rá, hogy sosem elég belőle.

A Nyugat-Európai királyságból jelentős mennyiségű vágott virágot és virághagymát exportálnak Európa szerte és a világ számos más tájára is. Nem is csoda, hiszen a Rajna vidéke igazán ideális talajt nyújt a növénytermesztés számára. Már a XVII. századtól él a tulipánmánia a hollandoknál és a technika illetve az ipar fejlődésével ez a mai napig csak tovább nőtt, bár kevesen tudják, hogy Közép-Ázsiából hozták be Európába. Ezt a dicséretesnek titulálható akciót egy osztrák származású botanikus, Carolus Clusius nevéhez kötik, aki Európa legrégebbi botanikus kertjének igazgatója volt Leidenben.

Hollandiában e növény köré egész turisztikai iparág épült, amely Amsterdam nyüzsgő, nagyvárosi légkörét mellőzve a tulipántermesztő vidékekre koncentrál, ahová pihenni járnak a turisták. Hova máshova is mehetne az ember, ha ki akar szabadulni az urbanizált mindennapok szaladó ritmusából, mint vidékre. Nem meglepő, hogy mára meghonosodtak az ez irányú autós túrák is. Legnépszerűbb turisztikai célpont a világ egyik legtöbbet fotózott vidéke, Keukenhof, melynek jelentése konyhakert. E név története egészen a XV. századig nyúlik vissza, hiszen ez a hely akkoriban még Jacoba van Beieren grófnő kastélyának a hagyományos értelemben vett kertje volt.

Itt a lakosok túlnyomó többsége természetesen növénytermesztésből él már évszázadok óta. 1949-ben rendezték meg először a most már hagyományosnak tekinthető a virágkiállítást, ami sokkal inkább már a látványról szól, de eredeti célkitűzése az volt, hogy nagyobb közönség előtt népszerűsítse a helyi gazdák terméseit, ha illethetőek ezek a műalkotásnak is beillő virágok ily vulgáris kifejezéssel.

Csak, hogy néhány megfogható számadattal is éljek, évente mintegy hétmillió virághagymát ültetnek el saját kezűleg a helybeli gazdák, aminek köszönhetően négy és fél millió szemet gyönyörködtető virágszál bújik ki a földből áprilistól májusig.

Tehát ha van szerencsénk ellátogatni az óriási sajtok, a faklumpa, a piroslámpás negyedek és a tulipán hazájába semmiképp se ragadjunk le Amszterdamban, bármennyire is csábító a város pezsgése. Szánjunk rá időt, hogy elutazzunk vidékre és gyönyörködjünk a lélegzetelállító szín kavalkádban. Hiszen kinek az arcára ne csalna mosolyt egy tulipán látványa és illata!?

Lázár Erika