"Ez arra enged következtetni, hogy a vegyszerek fontos szerepet kaphatnak a human reprodukcióban, különösen a fogantatásban” – mondta el a kutatás vezetője, Buck Louis, a Eunice Kennedy Shriver Nemzeti Gyermekegészségügyi és Fejlődéstani Intézet igazgatója. “Az említett vegyszereket gyakran említik állandó összetevőként, ami azt jelenti, hogy a környezetbe kerülve nem bomlanak le.”

Hatásuk sokszor érvényesül a konyhában, ha sok feldolgozott és magas zsírtartalmú élelmiszer kerül a tányérra. Aki ezeket műanyag tálban teszi a mikrohullámú sütőbe, szintén gondoskodik arról, hogy jó adag kerüljön belőlük a szervezetébe. “Nagy mennyiségben visszük be őket táplálkozás útján. Hosszú idő alatt ürülnek csak ki, de az lenne a lényeg, hogy a továbbiakban minél kevésbé tegyük ki magunkat ezeknek a hatásoknak” - fogalmazott a kutató. Az egyik módszer, ha minél kevesebb az állati zsíradék az étrendben, mert a vegyületek egy része ebben oldódik fel. A jelentést az Environmental Health Perspectives tette közzé. 

A kutatáshoz Louis csapata 501 pár adatait elemezte, akiknek vérmintáiból vizsgálták az adott kemikáliák szintjét, az asszonyok pedig ezen kívül feljegyzéseket készítettek a menstruációs ciklusukról, és az otthon elvégzett terhességi tesztek eredményeiről. Az egyéves nyomonkövetés során kiderült, hogy minél több volt a pár vérében ezekből a vegyületekből, annál kisebb valószínűséggel járt sikerrel utódnemzési kísérletük. A PCB és a perfluorooktán szulfnamid 18-21 százalékkal rontott az esélyeken. Férfiaknál a PCB és a DDT nevű rovarírtó lebomlásakor keletkező DDE 17-29 százalékkal vetette vissza a nemzőképességet. A DDT-t a tilalom ellenére az USA sok vidéki területén alkalmazzák még. Ez a csoport mutatta ki azt is, hogy a túl sok ólom és kadmium szintén összefügghet azzal, ha egy pár hiába próbálkozik. 

A PCB-t elektromos berendezések hűtésére és kenésére használják. A tartós organoklorid szennyezőanyagok közé tartoznak, ipari vegyi anyagok, melléktermékeik és rovarírtószerek társaságában. Mindenütt jelen vannak, termőföldben, vízben és a táplálékláncban. Nem bomlanak le könnyen, évtizedeken át megmaradhatnak a körforgásban, bizonyos típusaik felhalmozódnak a zsírszövetben.

“Sajnos teljesen lehetetlen tökéletesen kikerülni őket” – jegyezte meg Shanna Swan, a kutatás másik vezetője. “Csak azt tehetjük, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentjük a velük való érintkezést.” Ami még aggasztóbb, hogy a helyettük bevezetett újabb anyagok hosszú távú hatásai még nem ismeretesek. Swan tanácsai közt szerepelt a vegyszermentes ételek fogyasztása, a feldolgozott élelmiszerek és a műanyag tárolóedények mikrohullámú sütőben történő használatának kerülése.