Napjainkban kuriózumnak számít a nádtető, mely a régi parasztházak és gazdasági épületek jellegzetes tetőzete volt. Később a cseréptető és palatető háttérbe szorította. Egy nádtetős ház láttán az ősi paraszti világ hangulata köszön ránk, nem csoda, hogy örömmel keresünk fel olyan falvakat, ahol még megpillanthatunk ilyen házakat.

A nádtető igen kedvelt tetőzet volt, olcsó, könnyű és tartós, mely nyáron hűvöset, télen meleget adott. Főként az Alföldön, a Kisalföldön, Mezőföldön és a Duna mentén volt elterjedt. Bár visszaszorult a használata, manapság mint különlegességet alkalmazzák, és még luxusingatlanok tartós tetőzetének is választják. Ezek az újfajta nádtetők már magasabb minőségi követelményeknek felelnek meg, emiatt sokkal tartósabbak.

A nádtetőnek van valamilyen magával ragadó, régi világot idéző bája, ami miatt mindig szívesen látunk ilyen tetejű épületeket, remélve, hogy ezek a szépségek nem tűnnek el örökre a szemünk elől. Szerencsére akadnak még olyan falvak, ahol megcsodálhatunk régi, nádtetős házakat. Három ilyen kis falut mutatunk most be.

Kajárpéc

A Sokorói-dombság peremén fekszik ez a híres bortermelő falu. Kajárpéc 1950-ben jött létre Kajár és Kispéc települések egyesítéséből. A napsütötte vidéken sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Nádfedeles pincék őrzik a régi világ hagyományait, és kortyolhatunk az itteni mennyei borokból is. A falu nagyon gazdag közösségi életet él, találhatunk itt íjász- és lovasklubot, sport egyesületet, hagyományőrző egyesületet és a vásári komédiáiról híres Kajárpéci Vízirevüt is. Aki idelátogat, megtekintheti a paraszti élet mindennapjait bemutató tájházat, bebarangolhatja a gyönyörű tájat gyalogosan, kerékpáron vagy akár lóháton is. A csendes kis faluban évközben többször is érdekes programokat rendeznek, borversenyeket, falunapot, túrákat a Hatos-tölgyhöz és tájházi mulatságot. Mindenképpen érdemes idelátogatni, ha nádfedeles házikókat szeretnénk látni, és akkor is, ha békés kikapcsolódásra vágyunk.

Sukoró

Sukorón is finom borokra lelhetünk, ha odalátogatunk. A falu remek éttermeiben és borospincéiben is sort keríthetünk a Velencei-hegység zamatos borainak kóstolására. Bár Sukoró egy igen népszerű üdülőhely – még a külföldi turisták körében is – számos módon őrzik itt a régi hagyományokat, hogy megőrizzék a település falusias hangulatát. Sukoró egy olyan falu, ahol nem csupán a régkorból fennmaradt nádfedeles házikókat csodálhatunk meg. Itt ugyanis, éppen a hagyományőrzés jegyében, ma is sok nádfedeles ház épül. Érdemes idelátogatni, ha a múlt szépségeire vágyunk, de még számos okot találhatunk arra, hogy Sukoró legyen az úticélunk: a gyönyörű panoráma, a szép épületek, a templom, a Pákozd-Sukorói Arborétum, a Likas-kő, az Ingókő, a meseszép források, fürdőzési, vízi sportolás, télen szánkózás, korcsolyázás vár itt ránk. Igazi paradicsom a csendes pihenésre és az aktív kikapcsolódásra vágyók számára egyaránt.

Cák

Ősi település, melyet már a római korban laktak, erről tanúskodnak a 8.századból származó római-kori sírok, melyeket a település határában találtak. A falu talán leghíresebb látnivalója a cáki pincesor, mely szabadtéri múzeumként működik, és minden évben várja az idelátogatókat április 1. és október 31. között. A pincesor házikói mesés természeti környezetben fekszenek, és egészen eltörpülnek a többszáz éves faóriások árnyékában, emiatt valóban olyan érzése van az embernek, mintha valami mesebeli környezetbe csöppent volna. Az idők folyamán egyre több épületet lebontottak, és csaknem veszélybe került a pincesor léte, mikor végülis 1974-ben védettség alá került. A pincesor első nyolc épületét eredeti formájukban újították fel, és szabadtéri néprajzi múzeumnak rendezték be. Találunk itt nádtetős házikót is, de a pincesor megtartotta eredeti zsúptetejét, mely nem nádból, hanem valójában szalmából áll, ám nem kevésbé hangulatos, mint a nádtető. Ha szeretünk vadregényes tájon barangolni és régi épületeket felfedezni, akkor érdemes Cákra látogatni.